nagy, boldogító kékség

*semmisíts meg mindent, amit szeretsz, mielőtt minden, amit szeretsz, megsemmisít téged.

bárcsak ennyire egyszerű lenne..

hát.. újra itt vagyok. az eddigi *error*-állapotot sikerült megoldani..

tehát kékség újra üzemel.. *hiphiphurrá*

az utóbbi időben kezdtem pár új blogot.. de azok nem voltak az igaziak.. sőt. iszonyatosak voltak.

az elmúlt időben, rengeteg dolog történt, és rengeteget tanultam az életről. hogy mit hogyan kellene tenni.. ezentúl igyekezni fogok.

pár napja lagziban voltam, a rengeteg viccelődés következménye az lett, hogy két bárszék közé sikeresen beestem.(nem alkohol miatt!)

ennek eredményeképp egy pompás kék folt jelent meg a fenekemen, és a térdemen 2 átlós kis vágáska van.. elneveztem őket jucinak és jakabnak. apró bolondság.

remélem, hogy a jövőben számíthatok rátok.. hogy ismét elkezdtek olvasni.. igyekezni fogok!

-lehetetlen nem létezik!-

bármit teszel, a lényeg, hogy jól csináld!

teljes a bizonytalanságom.
nem értem magam, nem értelek téged.
nem értem mért félek, nem tudom mit szeretnék.
-szeretnélek is, meg nem is-
közben abba kellene hagyni a múlttal való foglalkozást, mert mindenki hibázik. [na ja]
túl vagyunk az osztálykiránduláson. ismét lettek felejthetetlen pillanatok.

érzem, jólesz a nyár. yeeeee!

-nekem ahhoz hülyének kéne lennem

nekem ahhoz le kéne mondanom

magamról és rólad szépen csendben
de én ezt ennyiben nem hagyom

nekem ehhez alaposan meg kéne halnom

előtted meg kéne hajlanom

nekem erre nincsen hajlamom

nekem ehhez nincsen alkatom
bátran jobb veszteni

romokban akarok tetszeni

mert aki sminkben tetszeleg
tudom csak egyszer lesz veled
neked a vesztesek tetszenek
tehát én vesztes leszek-

ott álltam a tömegben, te pedig fent a színpadon.
olyankor néztelek mikor pont nem néztél oda, és mindig pont akkor nem néztem rád, mikor engem néztél. -véletlenül-
imádom, hogy már egy hete beszélünk.
mindig megdobban a szívem, mikor írsz és zenét linkelsz.
ha láttad volna hogy reagáltam, mikor írtad, hogy elmegyünk-e moziba, bolondnak gondolnál.
még egyikünk se szerelmes. lehet nem is leszünk.

-de boldog vagyok tőled-

mostanában egyre többször gondolkodok azon, hogy meg kellene változtatni a dizájnt.. de sosem merek belekezdeni, mert hátha nem sikerülne annyira jól.. a bizonytalanságom határtalan.

még most sem fogtam fel, annyi minden történt tegnap.. a boldogság magához láncol és nem akarom, hogy valaha is elengedjen!
még nem merem a neved után írni a szívet.. de remélem, hogy lesz rá alkalom.

vannak olyan pillanatok, melyeket az ember sosem felejt el.
amikor étteremben ül az egész család ballagás után, és mindenki csak röhögni tud már, mert ugye egy poéngyár az egész família.

amikor este egy üres kék fürdőkádban ülve beszélgetsz a legmélyebb érzéseidről, és cserébe a másik is mesél. -szerintem barátok lettünk-
mikor éjfélkor hazaérsz pici kábulatban, és már előre tudod, hogy reggel szégyellni fogod magad. aztán reggel van egy apró mélypont, de aztán 'hé ez is én vagyok' és nincs értelme semmin bánkódni. szóval ismételten jó a kedvem. ami már nem is tudom pontosan hány hete tart. [na ja]

szerintem mindkettőnknek jobb így. mindketten fel tudjuk sorolni egymás hibáit, ami miatt vége a barátságnak. és amiért hagytuk, hogy ez legyen. ott is elrontottuk, hogy nagyban kijelentettük, hogy örökké. ezt talán nem kell mondani, sem leírni.. talán érezni kell. ha kellett mindig melléd álltam. te olykor nem. amikor ezt mondtam, akkor is hozzám nem lett szólva. most is mondtam, hogy beszéljük meg, de hát te épp 'kivoltál'. utána meg ment a levegőnek nézés, meg a gúnyolódások. és senkire nem mondtam, hogy szánalmas.

így végszóként sok jót megéltünk legjobb barátnőkként.

most pedig 'elengedtük a tegnapunk, s mi közös bennünk'.